KERÁMIAIPARI SZABVÁNYOK

Egységes kerámiaipari szabványok az Európai Unióban

A kerámia burkolatok műszaki paramétereit az Európai Unióban egységes szabványcsomag szabályozza UNE-EN 10545. A vonatkozó Magyar Szabványok az Európai Unión belüli harmonizáció eredményeképpen teljesen megegyeznek az uniós szabványokkal, sorszámozásuk is ugyanazt a rendszert követi. MSZ EN ISO 10545: 1999 (röviden MSZ EN 10545).

(A szabványok teljes szövege megrendelhető a Magyar Szabványügyi Tanács Szabványboltjában, vagy a www.mszt.hu honlapon. A szabványok teljes, szószerinti szövegét itt szerzői jogi kötöttségek miatt nem áll módunkban közölni.)

1. A minőség-ellenőrzéshez előírt mintavételről, a megfelelési arányokról: MSZ EN 10545-1

A gyártók számára pontos előírás határozza meg, hogy minden gyártási szériából adott számban és módszerrel mintát kell venni, amelynek fizikai és kémiai tulajdonságait elemzik. Ezt követi a folyamatos minőség-ellenőrzés, ami döntően az esztétikai megjelenés és a méret alapján osztályozza a termékeket. A statisztikai módszerek alkalmazása miatt az első osztályúnak minősített termékek között is megengedett a nem tökéletes termékek néhány százaléka. A szabvány viszonylag megengedő, a kiváló gyárak saját minősitési rendszerükben a szabványnál szigorúbbak.

2. A méretekről, felületminőségről és a mérésének módszereiről: MSZ EN 10545-2. 1999

Összefoglalóan annyit érdemes tudni, hogy adott termékből vett minta alapján számított átlagos méretektől való eltérések nagysága 0,5 - 1,5 % között megengedett.

Pl. 30 cm-es oldalméretnél ez 1,5 mm-t is jelenthet az I. osztályú termékeknél.

A derékszögűséget, felületi egyenességet (másképpen középpontos görbeséget) és a sarkok görbülését az átlós méretekből kell mérni. A szabvány +/- 0,5 % és +/- 1 % közti eltéréseket ad meg, a termék anyagától függően.

Pl. a rettifikált 30*60 gresporcelán elfogadható középpontos görbesége +/- 0,5 %. Az átlóra (67 cm) vetítve ez több mint 3 mm.

A sarkok görbeségénél az elfogadható mérték +/- 0,8 %.

I. osztályúnak minősíthető az a gyártási széria, ahol a mintavétel során a hibás darabok száma nem haladja meg az 5 %-ot.

3. A vízfelvételről, és a nyílt porozitásról: MSZ EN 10545-3 A fagyállóság meghatározása: MSZ EN 10545-12

Az MSZ-EN ISO 10545-3 bekezdésben, a fagyállóság feltétele a lap tömegének 0,5 %-ánál kisebb vízfelvétele. Az MSZ-EN ISO 10545-12 bekezdésben leírtak szerint fagyállónak tekinthető az a lap, mely változás nélkül állja ki az alább tesztet: legalább 100-szor ismételve, 20 óra alatt kell lehűteni a lapot -5oC-ra, ahol 15 perc elmúltával kell felmelegíteni +5oC-ra. Az előírás a nyugat-európára jellemző enyhébb telekhez igazodik.

Hazánkban a fagyállóság ennél nagyobb igénybevételt jelent, hiszen telente rendszeresen gyorsabban és nagyobb hő-különbséggel alakul ki fagy.

Éppen ezért a kiváló minőséget gyártó cégek 0,5 %-nál kisebb vízfelvételi értéket vállalnak, (pl. a TODAGRES spanyol gyárnál a megengedett vízfelvétel 0,1 % alatt van), ami garantálja a kontinentális éghajlaton is a lapok fagyállóságát.

Érdemes ebből a szempontból megismerni az adott terméknél vállalt vízfelvételi értéket a tényleges fagyállóság vállalása előtt.

Természetesen az egész burkolat fagyállóságát csak a megfelelő flexibilis segédanyagok használata és a korrekt burkolás együttesen biztosítja. (Gyakran előforduló hiba pl. terasz burkolásnál, hogy a széleket oldalról és alulról nem zárják le, igy a lecsapódó pára bejuthat a burkolat alá, megfagy és szétfeszítheti az egyébként fagyálló felületet.)

A polirozott greslapok felületi porozitásáról

A greslapok polirozása több fázison keresztül történik. Egyre finomabb szemcséjű gyémánt korongokkal csiszolják a felületet, ami ennek következtében szükségszerűen elveszti a kiégetés során szerzett tökéletesen zárt szerkezetét.

A felületi porózusság különböző mértékű az eltérő termékeknél, de valamilyen mértékben minden polirozott lap felszínén meglátszanak az agresszív vegyi anyagok, pl. burkolók alkoholos filcjelölései, túl későn lemosott fugafátyol, kiömlött vörösbor.

Azok a gresporcelán lapok, amelyek anyagösszetétele eltérő szemcsenagyságú alapanyagokból van, sokkal kevésbé egyöntetű belső szerkezettel rendelkeznek, mint a teljesen azonos, finomra örölt, porból préselt lapok.

A minőségi termékeknél az alapanyagok speciális összeválogatása, előkészítése és őrlése, majd a magas hőfokon történő égetés jelentősen csökkenti a a polirozás miatt kialakuló felületi porozitást, de a burkolás és a használat során erre oda kell figyelni.

4. Hajlítósziládság és törőterhelés (törésállóság): MSZ EN 10545-4,5 Karcállóság: MSZ EN 10545-6

A törésállóságot nagy nyomással forgó speciális görgők közé tett lapokon mérik. A lapok, anyagától, vastagságától függően kell növelni a terhelést.

Az első osztályú gyáraknál a vállalt értékek a szabványnál 1,5-2-szer jobbak.

5. Mázas lapok felületi karcállósága (MOHS fokozatok 1-10): MSZ EN 10545-7, MSZ EN 101. 1994

A lapok felületi keménységét a máz határozza meg, ami a közönséges lapoknál 3-4-5 értékű. Speciális nagy keménységű máz elérheti a 8-9 értéket, ami annyit ér, mint a PEI-V kopásállóság.

Kopásállóság PEI-fokozatok

A név arra az intézményre utal, ahol az 5 fokozatot kidolgozták (Porcelan Enamel Institut), nincs kapcsolatban az idézett szabványcsomaggal.

PEI - I Főleg magán fürdőszobákhoz

PEI -II Lakótér, kivéve bejárati rész, és konyha

PEI - III Lakótér, megfelelően védett bejárati rész, és konyha, kerülendő a közvetlen kültéri kapcsolat.

PEI - IV Lakótér és kiszolgáló helységek közvetlen kültéri kapcsolattal

PEI - V Irodák, hotelek, éttermek, "könnyebb" üzleti igénybevételt jelentő területek

6. Hőtágulásról, nedves tágulásról, mázrepedésről: MSZ EN 10545-8,9,10,11

7. A kémiai tulajdonságokról MSZ EN 10545-13, 14

A kerámiaburkolatok vegyszeres vizsgálatát az alábbi táblázat szerinti anyagok alacsony és magas koncentrációjú oldatában az előírt ideig áztatják, majd hosszú ideig folyóvízben mossák és forró vízben öblítik.

Szárítás és törlés után történik a "Szemrevételezés" és az ábrában bemutatott próbák alapján sorolják "A" "B" "C" osztályba a terméket.

Ennek alapján a mázatlan lapokra az alábbi jelölések találhatók a katalógusok táblázataiban:

A mázas lapokra hasonlóképpen vonatkoznak az alábbiak

A foltállóság osztályozása

Az osztályozás 1-5-ig, ebben az esetben a kiválasztott szennyezőanyagokkal (Olajos zöldfestékfolt

zöld lapoknál piros folt, jódos alkohololdat , oliva olaj) való 24 órás kezelést követő egyre erősebb tisztítási módszerek alkalmazásával történik.

A mázas kerámiáknál a foltállóság szinte kivétel nélkül az 5 osztályzatot kapja, amit a katalógusokban valamilyen foltot jelző képecske alatt találhatunk.

8. A mázas kerámiák ólom és kadmium mentességéről MSZ EN 10545-15

Ezt a szabályt környezet-, és egészségvédelmi szempontból minden gyártó betartja, erre külön nem térnek ki a katalógusban.

9. A tónus eltérésekről: MSZ EN 10545-16

Ezt szabályozást szintén nem emelik ki a katalógusokban, mivel minden gyártó törekszik az azonos tónus biztosítására különböző gyártási szériákon keresztül is. Ennek ellenére akár mázas akár mázatlan kerámiáról van szó a tónusosság kérdése általában jelen van a napi gyakorlatban.Minden vevőt tájékoztatni kell erről a problémáról. Utánrendelések esetén érdemes hivatkozni a korábbi tónus jelölésre. Ugyanakkor tudni kell, hogy sok gyárnál a különböző gyártási szériák automatikusan új tónus jelölést (számot) kapnak, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy a lapok nem azonos színűek.

A dobozok oldalán a legtöbb gyártó jelöli a gyártási dátumot, a tónust és a kalibert. Ezen felül szerepelhetnek egyéb betűk és számok, amelyek a minőség-ellenőrzés műszakjára, esetleg az ellenőrző személyre utalnak. Ezeknek a jelöléseknek az eltérése azonos gyártási szérián belül nem jelenti azt, hogy a termék más tónusú vagy kaliberű.

Forrás: http://www.latinkeramia.hu/newpages/